A horgászatban mindig vannak olyan történetek, amelyek legendává válnak. Mesék, amelyeket a vízparti tábortüzek mellett újra és újra elmondanak, és idővel talán színesebbek is lesznek, mint a valóság. Az én történetem is ilyen – egy elveszett bot legendája, amely évek múltán bukkant elő, egy váratlan fordulat révén.
Egy különleges nap a vízparton
Már több mint harminc éve hódolok a horgászat szenvedélyének, és ez idő alatt számtalan élményt gyűjtöttem. De amit azon a szeptemberi napon átéltem, az minden képzeletet felülmúlt.
Egy régi, elhagyatott bányatónál horgásztam, amelyről kevesen tudtak. A víz tiszta volt, tele hatalmas pontyokkal és rejtőzködő csukákkal. Magammal hoztam egyik kedvenc botomat is, egy régi, de jól bevált karbon pálcát, amelyhez számtalan emlék fűzött.
Délutánra a halak kapókedve alábbhagyott, így kissé ellazultam. A botom a bottartóban pihent, a zsinór megfeszülve jelezte, hogy a csalimat még nem érintették. Egy pillanatra elfordultam, hogy elővegyem a termoszból a forró teámat, amikor hirtelen halk, mégis vészjósló reccsenést hallottam. Mire visszafordultam, a botom már nem volt sehol. Csak egy fodrozódó örvény jelezte, hogy valami hatalmas erővel elragadta.
Hiába kutattam, merítettem a vizet, semmit sem találtam. Először a düh, majd a bánat lett úrrá rajtam. Az a bot nem csak egy eszköz volt – egy hűséges társ, amely számos emléket őrzött. Szomorúan csomagoltam össze, és hazamentem, magammal cipelve a veszteség érzését.
Az idő múlása
Az évek teltek, és bár mindig eszembe jutott az elveszett botom, lassan beletörődtem a veszteségbe. Több alkalommal visszatértem a tóhoz, de sosem találtam nyomát. Idővel már csak egy legendává vált a saját emlékeimben is – egy történet, amelyet a barátaimnak meséltem, akik hol hitetlenkedve, hol együttérzően hallgatták.
A csodás visszatérés
Öt év telt el azóta a végzetes nap óta. Egy barátommal horgásztunk ugyanannál a tónál, amikor a nap végén egy különös tárgy bukkant fel a víz felszínén, nem messze attól a helytől, ahol egykor a botom eltűnt. Egy uszadékfa alatt megakadt valami… Egy régimódi orsó csillant meg a lemenő nap fényében.
Először alig akartam hinni a szememnek. Izgatottan kihúztam a sáros, víztől ázott eszközt. Az orsó az enyém volt – pontosan az, amelyik aznap a vízbe veszett! A bot maradványai is előkerültek, bár az idő vasfoga alaposan megviselte őket. A zsinór még mindig a helyén volt, és amikor óvatosan kibontottam, a végén egy rozsdás horgot találtam… És valami mást is: egy hatalmas harcsa állkapcsának maradványait!
Hirtelen minden világossá vált. Egy óriási harcsa ragadta el a botomat évekkel ezelőtt! Valószínűleg magával húzta a mélybe, és csak most, hogy az idő múlásával elengedte a zsákmányát, került felszínre.
A tanulság
Ez a történet számomra mindig emlékeztetni fog arra, hogy a természet tele van titkokkal. A víz mélye olyan rejtélyeket őriz, amelyeket csak a legkitartóbb horgászok fedezhetnek fel. Talán az én elveszett botom legendája is egy új történet kezdete – egy emlék, amely örökre megmarad.
Bejegyzések
0 Megjegyzések