Minden horgásznak van egy-két felejthetetlen története, de talán semmi sem ér fel azzal, amikor az egész család elkíséri őt a vízpartra. Számomra ezek a napok mindig új élményekkel, tanulságokkal és persze sok-sok nevetéssel telnek. Ez a történet egy különösen emlékezetes horgászatról szól, amikor a családommal egy idilli tavon töltöttük a napot.
Az indulás
Egy szép, meleg nyári reggelen készültünk indulásra. Az autóban már ott sorakoztak a horgászbotok, a családi piknikkosár, és persze egy rakás játék a gyerekeknek, mert tudtam, hogy az ötéves fiam, Dani, és a hétéves lányom, Emma nem fogják tóbb órán át a botot bámulni.
Amint megérkeztünk a tavacskához, a reggeli napfény aranysárga színekben türkézte a víztükröt. Emma és Dani már az érkezés pillanatában felfedeztek egy kacsa családot, és izgatottan rohangáltak a parton.
Az első fogás
Miután mindent kipakoltunk, és beállítottam a horgászbotokat, Danit tanítottam meg az alapvető fogásokra. Természetesen az első dobása messze nem a vízbe, hanem egy fára érkezett. Emma eközben egy vödröt tartott, tele színes kavicsokkal, amiket a parton gyújtött.
A nap legnagyobb meglepetése akkor jött, amikor Dani botjára egy közepes méretű ponty akadt. Az arca az izgalomtól teljesen kipirult, és ahogy segítettem neki kifogni a halat, a lelkesedése mindenkit megfertőzött. Emma azonnal kijelentette, hogy ő is akar fogni egyet.
A családi csapatmunka
Délre már mindenki belejött a horgászatba. Feleségem, Anna, aki addig csak szemlélődő volt, szintén bekapcsolódott, és végül ő fogta ki a nap legnagyobb zsákmányát, egy hatalmas csukát. A gyerekek boldogan futkostak a parton, miközben én a halakat méregettem és visszaengedtem a vízbe. Közben rengeteg kép készült, és még egy családi szelfit is csináltunk a naplementében.
Tanulságok
Ez a nap rávilágított arra, hogy a horgászat nemcsak a fogásról szól. A tó partján töltött idő, a gyerekek nevetése, és az egymással való törődés sokkal fontosabb. A gyerekek megtanulták, hogy a természetet tisztelni kell, és hogy a horgászatban több van, mint a fogás: ez egyfajta meditáció, ami segít lassítani a mindennapok rohanását.
Ez az emlék örökre a szívünkben marad. Remélem, hogy a gyerekeim is épp úgy fogják értékelni ezeket az élményeket, ahogy én tette, amikor apámmal horgásztam gyerekkoromban.
Bejegyzések
0 Megjegyzések