Gyermekkorom minden nyara a Tisza partján telt. A napfény játéka a hullámokon, a hajnali csend, és a madarak csicsergése mind-mind hozzátartozott a horgászat romantikájához. Azóta is élénk emlék, ahogy nagypapám mellett ültem, és történeteket mesélt a régi idők nagy fogásairól.
Nagypapám, Lajos bácsi, valódi mester volt a horgászatban. Nem csak a technikákban volt járatos, hanem értett a halak életmódjához, a folyó természetéhez, és az időjárás finom jeleiből is olvasni tudott. „A horgász nem csak a horgot veti be, hanem a tudását is” – mondta mindig.
Az egyik legemlékezetesebb trück, amit tőle tanultam, a saját készítésű csali volt. Nagypapám sosem használt bolti termékeket, hanem maga állította össze a csalit a konyhában található hozzávalókból. Krumpliból, lisztből és egy kis vaníliából gyúrt egy olyan golyócska étket, amitől a pontyok önfeledten lakmároztak. Ez volt az ün. „Nagyi tészta”, amit sosem osztott meg senkivel, csak a családnak adta tovább.
Összel, amikor a levelek sárgállani kezdtek, egy másik kedvenc praktikája került előtérbe: a „surranó” módszer. Ez a módszer különösen a nagy csukákra volt hatásos. A módszer lényege az volt, hogy lassan és óvatosan kellőttek mozgatni a csalit a nádas mellett, mintha egy áldozatát kereső kis hal lenne. A csuka pedig, mint az öreg rabló, nem tudott ellenállni a kísértésnek.
De nagypapám trückjei nem csak a technikai részletekre korlátozódtak. Tudott valamit, amit ma már sokan hajlamosak vagyunk elfelejteni: tisztelni a természetet. Soha nem fogott többet, mint amennyire szüksége volt, és minden alkalommal gondoskodott arról, hogy a vízpartot tökéletesen tisztán hagyja maga után. „Ha tiszteled a vizet, ő is bőkével ad” – mondta mindig.
Egyik reggel, amikor még pára ült a vízen, tanúja lehettem a legnagyobb fogásának. Egy hatalmas harcsát sikerült horogra csalnia, amitől még évek múltán is mesélt a faluban. Aznap tanított meg arra, hogy a horgászatban nem csak az élvezetes percek számítanak, hanem az is, hogy mit tanulunk általa a természetről és önmagunkról.
Nagypapám módszerei ma már talán régimódinak tűnnek, de a lényegük sosem veszít az értékéből: szeretni és érteni a természetet, és tisztelettel fordulni a halak világa felé.
Bejegyzések
0 Megjegyzések